Hajónapló A hajónaplóban az általunk fontosnak tartott cikkekbõl, elemzésekbõl válogatunk. Kutatás a németországi újságíró-társadalomról Lausek Esther, www.emasa.hu, 2006. december 6. Németországban az egyre kevesebb fõállású újságírónak alacsonyabb bérért, gyorsabban és több tartalmat kell „termelni”. A nõk alulreprezentáltak a szakmában, a szabadúszók egyre kevésbé tudnak az újságírásból megélni, az utánpótlás hiányzik, a német újságírók mégis elégedettebbek, mint valaha – állapítja meg a a németországi újságíró-társadalomról készített legújabb kutatás. Valóban a sajtó a negyedik hatalmi ág? Mekkora a tényleges befolyása? Mi változik, ha az újságírók nemcsak másokat kérdeznek, hanem õk maguk is vendégként lépnek fel egy beszélgetõs show-mûsorban? Hogyan látja a 48 ezer német újságíró a saját munkáját, akiknek túlnyomó többsége nem a reflektorfényben áll? Hogyan változott meg a szakma az internet hatására? Hogyan élik meg az újságírók, amikor a hirdetések miatt kevesebb hely jut a cikkeiknek? – ezekre és számos más kérdésre próbál választ adni az az idén õsszel megjelent könyv, amely „A médiatársadalom súgói. Tanulmány a németországi újságírókról” (Die Souffleure der Mediengesellschaft. Report über die Journalisten in Deutschland) címmel egy tavaly készült felmérés eredményeit és azok elemzését foglalja össze. Kevesebben vannak, idõsebbek, és nagyobb a hajtás, mint 12 éve A több mint 1500 újságíró telefonos megkérdezésén alapuló kutatást a hamburgi és a münsteri egyetem kommunikációtudományi intézményeinek munkatársai – Siegfried Weischenberg, Maja Malik és Armin Scholl – azzal a céllal készítették, hogy átfogó képet kapjanak a németországi média aktuális helyzetérõl, az abban dolgozókról, végzettségükrõl, újságírói tevékenységeikrõl és önértelmezésükrõl. Eredményeiket az 1993-ban készült, azonos módszerekkel készült felmérésük adataival vetették össze. A német újságíró statisztikai átlagban: 41 éves férfi, aki a társadalom középsõ rétegébõl származik, felsõfokú végzettsége van, és egy újságnál dolgozik alkalmazottként. Tartós kapcsolatban él, de nincs gyereke; havonta kb. 2.500 eurót keres. A tanulmány szerint Németországban 48.381 ember dolgozik fõállásban a médiumokban; az adatok azt mutatják, hogy számuk az utóbbi 12 évben több mint ötezerrel csökkent, miközben a lapok, a rovatok és a mûsorok száma emelkedett. Az átlagéletkor négy évvel magasabb a korábbi kutatásban regisztráltnál. A német újságíró-társadalom negyedét kitevõ szabadúszók többsége 36 év feletti, a létszámuk a korábbi egy harmadával 12 ezer fõre esett vissza. Sokan képtelenek megélni ebbõl a hivatásból, és keresetüket PR-tevékenységgel egészítik ki, ami a szerzõk szerint rombolja az újságírók professzionalizmusát és identitását. Bár a nõk aránya 1993 óta majdnem 20 százalékkal, 37 százalékra nõtt, a magasabb rangú területeken még mindig erõsen alulreprezentált a nõi nem. A heti munkaórák száma ugyan valamelyest alacsonyabb a korábban mértnél (átlagban 44,97 óra, míg 1993-ban 45,82 volt), a válaszok összegzésébõl az derül ki, hogy feszítettebb lett a munkatempó. Az újságírók kevesebb idõt töltenek el anyaggyûjtéssel, ami többek között a létszámleépítésekkel és a munkaösszevonásokkal is magyarázható. Ma átlagban napi 117 percet töltenek kutatással, szemben a kilencvenes években erre fordított 140 perccel. Gyorsabban és hatékonyabban kell termelni, mint valaha, ennek pedig a minõség látja kárát. Nem meglepõ az sem, hogy a technikai és a szervezõi munka aránya növekedett: átlagban napi 162 percet kell ezzel töltenie a sajtó munkatársának. Óvatosak, elhivatottak és elégedettek A minõséget érintõ panaszok ellenére a tanulmány olyan trendeket is felfedez, amelyek optimizmusra adnak okot. A német újságírók szakmai önképe 1993 és 2005 között alig változott. Szinte mindannyiukat most is a tájékoztatás normái kötelezik, elhivatottságot éreznek aziránt, hogy a társadalmat a lehetõ legsemlegesebben és legprecízebben informálják. Az olyan kommunikációs szándékok, mint az ellenõrzõ szerep („negyedik hatalmi ág”) gyenge jelentõséggel bírnak, ezt csak minden harmadik megkérdezett jelölte meg, és ma már csak minden ötödik újságíró tartotta céljának, hogy a saját nézõpontját megjelenítse. A visszaélések és szabálytalanságok bírálatát 60 százalékuk, a hátrányos helyzetûek érdekében való fellépést kevesebb, mint 30 százalékuk tekinti feladatának. Németországban a legtöbb újságíró politikailag inkább baloldaliként definiálja magát, de a politikai napirendet csupán minden hetedik újságíró kívánja befolyásolni. A megkérdezettek 88,3 százaléka (1993-ban 74,4 százalék) a valóság újságírói eszközökkel történõ leképezését tartja munkája céljának, és nagyobb részük úgy véli, ezt teljesíti is. Az eredmények alapján a tanulmány megállapítja, hogy bár a munkafeltételek változnak, a német újságírók tartják magukat a szakma hagyományos értékeihez. Különösen szembetûnõ, hogy az újságíróknak etikai kérdésekben milyen határozottak. A kutatás vitatott szakmai módszerekre is rákérdezett: például a bizalmas információk kezelésérõl, a rejtett kamerák és mikrofonok használatáról, titkos kutatásokról kérdezték az újságírókat. A német újságírók már 12 éve is fenntartásokkal nyilatkoztak az etikailag kifogásolható illetve törvénytelen eszközök használatának kérdéseiben, azóta pedig még óvatosabbak, visszafogottabbak lettek. A feszített munkatempó, a megélhetési gondok, a társadalomban az újságírókról kialakult negatív kép és az etikai vívódások ellenére a kutatásból az derül ki, hogy a német újságírók elégedettebbek, mint 12 éve voltak. Sokkal inkább ki vannak békülve a képzettségükkel, a munkabeosztásukkal, a kollegákkal, feljebbvalóikkal és munkatársaikkal való viszonyukkal, mint korábban. Helyeslik, ha egy újságnak van olyan politikai-világnézeti irányultsága, amivel az olvasók azonosulni tudnak. Ráadásul megítélésük szerint kívülrõl – például a politikai pártok vagy vállalatok – egyre kevésbé próbálnak nyomást gyakorolni a médiumokra, ugyanakkor megerõsödött a hirdetési piac diktálta nyomás. Lausek Esther Kutatás a németországi újságíró-társadalomról, www.emasa.hu, 2006. december 6.